régen írtam. érdekes ez az egész. az iskolai kötelezettségek az agyamra mennek. mármint engem nem nagyon izgatnak a dogák, felelések meg ilyenek talán épp ez lehet a baj. lehet nem veszem elég komolyan a sulit. tudom, hogy ha nem tanulok, akkor jönnek a rossz jegyek, aztán meg nem tudok az érettségire normálisan felkészülni, nem fogok tudni menni fősulira/egyetemre és nem lesz munkám, stb. de akkor is. selytésem sincs, hogy mi akarok lenni, ha "nagy leszek" és úgy érzem nincs "miért" tanulnom. persze könnyebb lenne úgy, hogy folyamatosan tanulok, hogy végig jó jegyeim legyenek, hogy majd tudjak válogatni a szakmák közül, de a hülye fejemmel most a sulit ott "lógom el", ahol tudom, és akkor tanulok, ha moszály. szó szerint ha muszály. most is a fogadóóra miatt kezdtem el tanulni, hogy anyám ne csak a "rossz" jegyeket lássa (bár az utolsó jegyeim ötösök,szal anyámnak egy szava sem lehet).
anyám megkérdezte a napokban, hogy mi az amit igazán szeretek csinálni. montam, hogy rajzolni meg mindenféle "művészkedős" dolgot. annyit reagált erre, hogy "akkor ezt kell hajtani minden áron". de rohadtul nem értem, hogy akkor miért egy vallásos gimibe küldött, ami nem ad semmilyen szakmát, és miért nem művészeti suliba (2. és 3. hely művészeti suli volt, csak anyám nem engedett oda "időpazarlás" címszó alatt T_T). szal nagyon nem értem anyám gondolat menetét. annyi "előnyöm" származik ebből a suliből, hogy nyáron talán letudom tenni a középfokú angolt. sőt, a heti 17 angol óra mellett még járnom kell nyelvsuliba, hogy még egy csepp szabadidőm se legyen, de a nyelvvizsga miatt megéri. asszem.
